Peszketáriánus étrend: egy lépés a húsmentesség felé vagy csak új illúzió?
Van valami különös abban, ahogyan a tengerhez viszonyulunk. Távoli, végtelen és kiismerhetetlen – épp ezért valahogy kevésbé érezzük „közel magunkhoz”. Talán ezért tűnik sokaknak a halfogyasztás enyhébbnek, kevésbé bűntudattal terheltnek, mint más állati eredetű ételek. Mintha a víz, amelyben élnek, lemossa róluk az etikai kérdések súlyát.
A peszketáriánus étrend valahol ezen a határvonalon egyensúlyoz. Nem teljesen növényi, de nem is az a klasszikus „mindenevő” életmód. Sokan egyfajta kompromisszumként tekintenek rá – egészségesebb, fenntarthatóbb, és talán kicsit lelkiismeretkímélőbb is.
De valóban az? Vagy csak egylehetőség a büntudat enyíhtésére a „csak halat eszik” hozzáállás? Egy biztos: a peszketáriánus étrend nem fekete-fehér kérdés, hanem inkább a kék különböző árnyalatai.
Mi is az a peszketáriánus étrend?
Az elnevezés az olasz pesce szóból származik, ami halat jelent – innen ered a nemzetközileg is használt „peszketáriánus” vagy „pescatariánus” kifejezés.
Ha röviden szeretnénk megfogalmazni, a peszketáriánus étrend egy olyan vegetáriánus étrend, amelyben a hal és a tengeri herkentyűk még szerepet kapnak, vagyis a köznapi nyelvben húsként hivatkozott – baromfi, marha, sertés, stb. – húst nem, vagyis még rövidebben: csak halat eszik. A tojás és tejtermékek többnyire szerepel a peszketáriánus mindennapjaiban.
Jól látszik, hogy bár a peszketáriánusok jócskán fogyasztanak különböző állati eredetű élelmiszert, azonban számos kutatás is alátámasztja, hogy jelentősen kevesebbet, mint az úgynevezett mindenevők. A legközelebb a flexitáriánus étrend áll hozzá, amiről a linkre kattintva olvashatsz részletesen.
Miét választják sokan a peszkitáriánus étrendet?
Természetesen vegán szemszögből nem mondhatjuk, hogy jó lenne a peszketáriánus étrend, azonban tagadhatatlan tény, hogy az úgynevezett mindenevő étrendhez képest van számtalan pozitív oldala, ami miatt többen e mellett teszik le a voksot. Az egyik ilyen fő pozitívum, hogy egészségesebb, mint a “húsevő” étrend. Nem mondok újdonságot, ha azt mondom, e miatt választják legtöbben a peszketáriánus diétát.
Peszketáriánus étrend egészségre gyakorolt hatása
A legalapvetőbb feltevés, hogy a hal egészségesebb, mint a többi hús, különösen a vörös húsok esetében. Ennek hátterében elsősorban a zsírsavösszetétel áll: a halak – főleg a tengeri halfajták, mint a lazac, makréla vagy hering – gazdagok hosszú láncú omega-3 zsírsavakban (EPA és DHA). Ezek a zsírsavak gyulladáscsökkentő hatásúak, hozzájárulnak az agy és a szív egészségéhez, és csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát (forrás).
A peszketáriánus étrend másik előnye, hogy természetes módon kiszorítja a vörös és feldolgozott húsokat, amelyek túlzott fogyasztása összefüggésbe hozható a vastagbél- és gyomorrák magasabb kockázatával, valamint a gyulladásos folyamatok fokozódásával. A halak emellett kevesebb telített zsírt és kalóriát tartalmaznak, ugyanakkor magas a fehérje- és mikrotápanyag-tartalmuk (pl. D-vitamin, szelén, jód) (forrás).
Ahogy korábban is említésre került, a peszketáriánus étrend általában nagyobb arányban tartalmaz növényi eredetű élelmiszereket, hiszen a húsok helyét gyakran zöldségek, hüvelyesek, teljes kiőrlésű gabonák és magvak veszik át.
Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a halak nehézfém-tartalma, különösen a nagy testű ragadozó fajoknál (pl. tonhal, kardhal), aggodalomra adhat okot. A legtöbb új ajánlás heti 1-2 alkalomnál többet nem javasol.
Etikai megfontolások a peszketáriánus étrend mögött
De nemcsak objektívnek tekinthető, egészségtudatos döntés áll a mögött, hogy valaki a peszkitáriánus étrendet választja, hanem etikai megfontolásból is. A legtöbb vegán és vegetáriánus számára valószínűleg megosztó lehet ez a felfogás. Én úgy érzem, hogy fontos, hogy megértsük mások nézőpontját és ne ítélkezzünk. Így tudunk normális beszélgetéseket, vitákat folytatni, ami előrébb viszi az ügyet. Az ítélkezés csak nagyobb ellenállást és ellenszenvet szül a vegánság irányába. Szóval, legyünk nyitottak a következő részre.
Sokan nem szeretnének – vagy nem tudnak – teljesen hátat fordítani az állati eredetű ételeknek, ugyanakkor csökkenteni akarják az állati szenvedést és a húsipar terheit. A halfogyasztás ilyenkor egyfajta kompromisszumnak tűnik. Miért van ez?
Egyrészt a halakat pszichológiailag „távolabbinak” érezzük, mint a szárazföldi állatokat. Nincs velük személyes kapcsolatunk, nem simogatjuk, nem halljuk a hangjukat, és nem is nagyon tudjuk értelmezni cselekedeitüket. Így jóval kisebb az etikai dilemma, ha egy tengeri élőlény életéről van szó, mint mondjuk egy emlőséről.
Másrészt a tudományos kutatások – amiknek az elvégzése szintén etikailag aggályos – alapján tagadhatatlan tény, hogy a halak – a többi tengeri élőlényé meg méginkább – idegrendszere és kognitív képességei valóban egyszerűbbek, mint a madaraké vagy az emlősöké. Természetesen ez nem mentesít senkit, mivel fájdalmat éreznek és emlékezetük is van, de valahol érthető, vagy legalábbis nem azonnal elutasítandó az az álláspont is, hogy ez a kisebbik rossz.
Fenntarthatóbbnak tűnik
A peszketáriánus étrend egyik leggyakoribb érve, hogy környezetbarátabb, mint a húsfogyasztás. Első pillantásra ez nem is alaptalan: a halak és más vízi élőlények előállítása jellemzően kevesebb üvegházhatású gázt eredményez, mint a marha- vagy sertéstenyésztés. Egy 2021-es Nature Food tanulmány szerint a halfogyasztás átlagos karbonlábnyoma fele vagy harmada a vörös húsokénak, különösen a tengeri halak esetében. Ez elsőre azt sugallhatja, hogy a halas étrend egyfajta „zöldebb kompromisszum”.
Ugyanakkor a kép ennél jóval összetettebb.
A tengeri halászat jelentős része túlhalászáshoz vezet, amely súlyosan veszélyezteti az óceáni ökoszisztémákat. Az ipari halászhálók pusztítják a korallokat, és gyakran „járulékos fogásként” rengeteg más tengeri élőlényt – például teknősöket, delfineket vagy kisebb halakat – is elpusztítanak. Az akvakultúra, vagyis a halgazdaságok pedig ugyan csökkenthetik a vadon élő populációkra nehezedő nyomást, de saját környezeti terhekkel járnak: vízszennyezéssel, antibiotikum-használattal és takarmányigénnyel. Ráadásul a fenntartható halászat sokszor nem más, mint greenwashing (zöldre mosás). Eladják hangzatosan, különböző meggyöző logóval ellátva, miközben a háttér minden, csak nem fenntartható vagy etikus. Ebbe nyújt betekintést a “A fenntartható halászat valódi arca” (Seaspiracy, 2021) dokumentumfilm.
Röviden: a halfogyasztás bizonyos esetekben fenntarthatóbb, de ez nagyban függ a hal eredetétől, a halászati vagy tenyésztési módszertől és a fogyasztás mértékétől. A tudatosan választott, kis mennyiségű, fenntartható forrásból származó hal valóban kevesebb ökológiai lábnyommal járhat – de a tengeri ökoszisztémák védelme érdekében ez sem tekinthető korlátlanul zöld megoldásnak.
Továbbra se ez a legjobb környezetünknek
Nem mehetünk el persze a tény mellett, hogy a kutatások többsége egyértelműen azt mutatja, hogy a bolygónk szempontjából a növényi alapú étrend jelenti a legfenntarthatóbb megoldást. Például egy 2018-as, a Science folyóiratban megjelent nagyszabású elemzés szerint a növényi étrendre való áttérés akár 75%-kal is csökkenthetné az élelmiszer-termeléshez kapcsolódó üvegházhatású gázok kibocsátását és földhasználatát.
A növényi élelmiszerek előállítása jellemzően kevesebb vizet, energiát és termőföldet igényel, miközben nem jár állati szenvedéssel és a tengeri ökoszisztémák terhelésével sem.
Egy növényi alapon élő gondolatai a peszketáriánus étrendről
A tényekkel nehéz vitatkozni: időnkénti halfogyasztás valóban egészséges lehet. A halak értékes fehérjét, ásványi anyagokat és omega-3 zsírsavakat tartalmaznak, amelyek jótékonyan hatnak a szív- és érrendszerre. Ugyanakkor az is igaz, hogy ezek az előnyök növényi forrásokból is pótolhatók – például lenmagból, dióból, chia magból vagy algából. A peszketáriánus étrend tehát nem nélkülözhetetlen az egészséghez, de egy olyan irány, ami általában több növényi alapú ételt és kevesebb húst jelent – és már önmagában ez is számít.
Etikai szempontból persze ez az étrend megosztó, és valószínűleg sok vegán számára elfogadhatatlan. Én magam is növényi alapon élek lassan egy évtizede, mégis meg tudom érteni, és látom benne a jót. Ha az állatjólétet nézzük – ami a legtöbb vegán számára az egyik legfontosabb kérdés – minden olyan lépés, ami az ipari állattartás és az élőlények kihasználásának csökkentését célozza, üdvözlendő. Tény, hogy a peszketáriánus étrend kevesebb szenvedéssel jár, még ha minden egyes élőlény élete fontos is.
Az ember biológiailag mindenevő – ez tény. De az is tény, hogy a modern világban képesek vagyunk növényi alapon, fenntarthatóan és etikusan élni. Ugyanakkor nem lehet mindenkit egyik pillanatról a másikra „átállítani”. A peszketáriánus étrend sokaknak lehet egy fontos, reális átmenet a húsfogyasztás csökkentése felé.
Ahogy az állati termékekre épülő civilizáció sem egy nap alatt alakult ki, úgy a változás sem fog egyik napról a másikra megtörténni.
És hogy őszinte legyek: nekem is van, ami hiányzik. Portugáliában szerettem meg a tengeri ételeket – a friss rákot, az atlanti tőkehalat, és sok más tengeri dolog jutna még eszembe. Álszent lennék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik, legalábbis időnként. De ez is csak megerősít abban, hogy a vágy és a tudatosság kéz a kézben járhat – a döntés pedig nem a tökéletességről, hanem a törekvésről szól.
